Őszinte vallomás egy apukától a szülésről és arról, ami utána jön!
Nemrégiben jelent meg egy friss apuka posztja a Facebook oldalán, amelyben beszámol élményeiről és a szülői kihívásokról. Az őszinte vallomás a szülésről és arról, ami ezután következik annyira jó lett, hogy ezen nem lehet mást csinálni, csak nevetni! Forrás: wmn.hu
Ma kénytelen voltam gratulálni magamnak, amiért végül sikerült a pelenkacserét igazi precíziós művészetté fejlesztenem. Lényegében olyan vagyok, mint a Forma-1-es boxutcában a szerelők… sőt, sok szempontból még profibb is! Hiszen ha gyorsan ki kell cserélni Lewis Hamilton autójának kerekeit, nem túl valószínű, hogy a szemedbe pisil, vagy kakát fröccsentene a karjaidra.
Na, de ezen kívül még a következőket tanultam:
A szülés
Régen azt hittem, hogy az a teória, miszerint a holdraszállás igazából csak kamu, tisztára baromság. Merthogy feltétlenül szükség lenne rá, hogy egy rakás ember megőrizze a titkot. Most viszont úgy gondolom, mégiscsak lehet benne valami… Főleg, ha abból indulok ki, milyen sokan elhallgatják a tényt, hogy a vajúdás átkozottul szörnyű dolog.
A szülészet egyáltalán nem hasonlít arra, amit a tévében vagy a filmeken mutatnak – hacsak nem a Fűrész 4-et nézed, amit összekombináltak az Alien mellkasrobbantó részével. Szóval ti, akik azt állítottátok, hogy a szülés egy igazán varázslatos élmény – rohadt hazugok vagytok! A szülés valóban lehet varázslat, de csak akkor, ha nem tudod, hogyan zajlik.
(Az a legkeményebb része, amikor látnod kell, milyen kínzó fájdalmakon megy keresztül a szerelmed. Mondjuk, egyszer Lyns rávett, hogy végignézzek egy teljes részt a Downton Abbey-ből, szóval… Egyik kutya, másik eb.)
