Egyes fajok végleges eltűnésében közrejtászott az ember, de talán van lehetőség a hibáink kijavítására. A DNS kutatások, rengeteg más előny mellett, elérhetővé tehetik számunkra, hogy feltámasszuk ezeket a régen elveszett állatokat.
Ezek az állatok körülbelül 400 000 évvel ezelőtt jelenhettek meg először bolygónk felszínén. Habár nem mindenki van vele tisztában, hogy jégkorszak nem csupán egyszer fordult elő a Föld életében, hajlamosak vagyunk a szó olvasatában, vagy hallását követően egyből a havas terepen sétáló, állati bundákba bugyolált ősemberekre gondolni, valamint a közvetlen környezetükben lévő mamutokra is. Ők már afféle jelképnek számítanak ilyen téren. A faj kipusztulása megközelítőleg 10 000 évvel ezelőttre tehető, noha volt egy alfaj, ami ennél tovább életben maradt, de 4 000 éve ők is eltűntek a föld színéről, élőhelyükül pedig a Vrangel-sziget szolgált egykor. A gyapjas mamut eltűnésében az ember fejlődése nagy szerepet játszott, hiszen a bundájáért, a csontjaiért, a húsért egyaránt vadászták, ám egyes elméletek szerint a felmelegedés, és az éghajlati változások sem hagyhatók figyelmen kívül ebben a történetben. Szibériában feltártak olyan tetemeket, amikben épp szövetek is fellelhetők, de ezek is kevesek voltak egy teljes DNS mintához. Egészen addig, ameddig svéd kutatók, 2015-ben, a mamut genomját nyilvánosságra nem hozták. A génmanipulációval való kísérletek folyamán ugyan a teljesen eredeti mamutok nem helyezhetők vissza az életbe, viszont az elefánttal történő keresztezés nagyon közel viheti a tudósokat a célhoz.
" data-instgrm-version="14" style=" background:#FFF; border:0; border-radius:3px; box-shadow:0 0 1px 0 rgba(0,0,0,0.5),0 1px 10px 0 rgba(0,0,0,0.15); margin: 1px; max-width:540px; min-width:326px; padding:0; width:99.375%; width:-webkit-calc(100% - 2px); width:calc(100% - 2px);">" style=" background:#FFFFFF; line-height:0; padding:0 0; text-align:center; text-decoration:none; width:100%;" target="_blank">" style=" background:#FFFFFF; line-height:0; padding:0 0; text-align:center; text-decoration:none; width:100%;" target="_blank">A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A más néven tasmán tigrisként is emlegetett faj Ausztráliában, Tasmániában, valamint Új-Guineában élt egykor. Volt olyan földtörténeti kor, amelynek idejében ez a három terület még összefüggésben állt, így lehetett mindegyiken őshonos ez az erszényesek családjába tartozó ragadozó. Új-Guineában megközelítőleg 2 000 évvel ezelőtt pusztult ki, ezt követte az Ausztriában történő kihalása, ennek oka pedig nagy valószínűséggel az lehetett, hogy nem tudta felvenni a versenyt a túlélésben a dingókkal. Tasmániában az Európából bevándorolt telepesek okozták az erszényesfarkas végét, ugyanis a szigetet birkatenyésztésre szerették volna berendezni az emberek, így a ragadozó veszélyt jelentett a gazdaságra. 1838-tól a helyi vadászat szervezett irtásukba kezdett, és ez csak fokozódott, mivelhogy az 1888-as évtől már vérdíj járt az elejtésükért. Ezek az események vezettek hozzá, hogy 1936-ra elhalálozott az utolsó fogságban élő tasmán tigris, így a faj megszűnt létezni többé. Mivel relatíve sok példány megmaradt, köszönhetően az etanolba áztatott, múzeumi eljárásoknak, nem volt nehéz dolga a kutatóknak, hogy DNS mintát szerezzenek, a hiányzó részeket pedig képesek pótolni a farkassal rokonságban álló tasmán ördögével. Ha nem lépnek fel komplikációk, úgy 2027-re visszahozhatják közénk az erszényesfarkasokat.
