A génmanipuláció segítségével ez a négy faj visszatérhet az életbe
" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" data-instgrm-version="14" style=" background:#FFF; border:0; border-radius:3px; box-shadow:0 0 1px 0 rgba(0,0,0,0.5),0 1px 10px 0 rgba(0,0,0,0.15); margin: 1px; max-width:540px; min-width:326px; padding:0; width:99.375%; width:-webkit-calc(100% - 2px); width:calc(100% - 2px);"> " target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" style=" background:#FFFFFF; line-height:0; padding:0 0; text-align:center; text-decoration:none; width:100%;" target="_blank"> " target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" style=" background:#FFFFFF; line-height:0; padding:0 0; text-align:center; text-decoration:none; width:100%;" target="_blank">A bejegyzés megtekintése az Instagramon" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
Az egykori Mauritius szigetén élő, galambalkatúak családjába tartozó dodó, híresen azon kihalt állatfajok jelképe, amelyek az emberi beavatkozás következtében pusztultak ki. Ebből következik az, hogy a feltámasztása is meglehetősen komoly szimbolikus jelentőséggel bírhat. Ennek az állatnak nem voltak olyan természetes ellenségei, amik vadásztak volna rá a maga idejében. A dodó emiatt, a feljegyzések szerint, nem volt egy félénk élőlény, érdeklődést mutatott az ember irányába, s habár már a 10. századtól a szigeten találkozhatott ember ezekkel a madarakkal, tekintve a malájokat, arabokat, valamint a portugálokat, ők a természet egyensúlyát nem bolygatták meg. Amikor az 1600-as években a hollandok megérkeztek a szigetre, fordult a kocka. Ők ugyanis élvezetből kezdték vadászni a dodókat, hiszen azok olyan békések voltak, hogy nem érezték fenyegetve magukat, így egyszerűen véget lehetett vetni életüknek. Erre jön még rá a tény, miszerint a hajósok által hordozott patkányok, disznók gyakran elpusztították az állatok fészkeit, felzabálták azoknak tojásait. A dodók szerencsések lehetnek, mert sok használható szövet és csontváz maradt utánuk, és a tudomány már előállította a DNS-üket. Életre keltésük azonban még várat magára, viszont a sörényes galambok segítségével megtörténhet a jövőben.
" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="14" style=" background:#FFF; border:0; border-radius:3px; box-shadow:0 0 1px 0 rgba(0,0,0,0.5),0 1px 10px 0 rgba(0,0,0,0.15); margin: 1px; max-width:540px; min-width:326px; padding:0; width:99.375%; width:-webkit-calc(100% - 2px); width:calc(100% - 2px);"> " target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" style=" background:#FFFFFF; line-height:0; padding:0 0; text-align:center; text-decoration:none; width:100%;" target="_blank"> " target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
" target="_blank">" style=" background:#FFFFFF; line-height:0; padding:0 0; text-align:center; text-decoration:none; width:100%;" target="_blank">A bejegyzés megtekintése az Instagramon" data-instgrm-version="13">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">" target="_blank">" data-instgrm-version="13">" target="_blank">
Ez az egykori csúcsragadozó Spanyolországtól az Oroszországig húzódó területeken volt megtalálható a múltban. Megközelítőleg 10 000 éve következhetett be kihalásának időpontja, s a ma ismert oroszlánnál nagyobb mérettel rendelkezett. Az eltűnése hasonlatos lehet a mamutéhoz. Hozzájárulhatott az, hogy az éghajlati változások következtében a vadászterülete kisebb lett, azonban az emberiség gyors tempójú fejlődése ugyanúgy közreműködhetett az állat kipusztulásában. Ebben az időszakban az ősember még előszeretettel vadászta a nagytestű növényevőket, így könnyen lehet, miszerint elragadta az élelmet a nagymacska elől. Az újra életre keltése azért vált lehetőséggé a tudósok számára, mert Jakutföldön, a 2015. évben kettő olyan oroszlánkölyök maradványait tárták fel egy barlang mélyéből, amely addig egy kőomlás következtében elszeparálódott a világtól. A következő három évben szintén előkerültek jó minőségben lévő leletek. Köszönhetően a Szibériában tomboló hidegnek, a maradványok nagyszerű állapotban lettek tartósítva. Az orosz tudósok dolgoznak rajta, hogy az afrikai oroszlán DNS-ének felhasználását segítségül hívva, ismét a Föld élőlényei közé sorolhassuk a barlangi oroszlánt.
