Elfeledett csodás magyar szavaink.
Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú vagy a csomoros... Te emlékszel még ezekre a magyar szavainkra? Most elhoztuk nektek ezt a csodás, elfeledett nyelvet!
Amit az ember nem használ nap, mint nap, azt lassan-lassan idővel elfelejti. Vannak olyan szavak, amelyek már kezdenek kiesni, lemaradni a mindennapi szóhasználatunkból, és velük együtt lemaradnak életünkből azok az érzések, emlékek, élmények is, amiket hozzájuk fűznek. De nem halnak meg, nem szűnnek meg létezni. Ott maradnak a kimondatlan szavaink világában és csendbe óvják lelkünket.
Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú, bárcsak érezné a nyári hajnalokban frissen kaszált fű illatát, s szaladgálna mezítláb a puha harmatban felém. Délután meg a csűrben, belevetné magát a száraz széna közé. Vajon fogja-e tudni, hogy mi is a pajta, s milyen érzés, amikor a kicsi kezére ragad a készülő kenyér tésztája dagasztás közben?
S hogyan is mondjam el neki, hogy mi is az a nyári konyha, s milyen mennyei is az az illat, amikor frissen kiveszik a kemencéből a káposztalapiban sült kenyeret s jól leverik a héját? S vajon lesz-e alkalma végigsétálni egy gyönyörű tornácon, de úgy, hogy léptei alatt kicsit összezizzenjen a padlózat?
Na meg a pitvar, s a spájz, s a hokedli, s az a régi kredenc, amiben féltett edényeit tartja az ember s őrzi kenyerét, s a családi képek díszelegnek rajta.
