„Ha manapság történne ilyesmi, az katasztrofális következményekkel járna,” mesélte Hannah Shamloo, az Arizona State Egyetem egyik geológusa. „Meg akarjuk ismerni az ilyen kitörések kiváltó okait, hogy megfelelő figyelmeztető rendszereket alakíthassunk ki. Nagy vonalakban ez a célunk.”
Shamloo és egyetemi PhD tanácsadója, Christy Till geológus úgynevezett fenokristályokat tanulmányoztak, amelyek a vulkanikus magma lehűlésekor képződnek. Ezek az 1-2 milliméter közötti kristályok túl nagyok ahhoz, hogy egy kitörés hőjéből származzanak. Ehelyett minden kristály egy kis központi részből indul ki, és épül fel több rétegben, akárcsak egy fa évgyűrűi.
Ezen fenokristályok külső szélei arra utalnak, hogy a hőmérséklet és az összetétel csupán néhány évtized alatt megváltoztak, ami geológiai értelemben egy szempillantásnyi időnél is rövidebb. „Azt hittük, hogy ezek a folyamatok a kitörést megelőző évezredek leforgása alatt mennek végbe,” mondta Till. „Sokkoló látni, hogy milyen kevés idő is elég ahhoz, hogy egy vulkanikus rendszer nyugodt állapotból a kitörés szélére kerüljön,” jegyezte meg Shamloo. Sok munka áll még a szakértők előtt, mielőtt a Shamloo által tervezett biztonsági rendszer elkészülhet. A kutatóknak ki kell deríteniük, hogy ezek a hatalmas felgyülemlések miként válnak szuperkitörésekké.
