Egy kis félreértés
Hatodikos voltam, amikor nagyon-nagyon tetszett egy lány az osztályunkban. Küldeni akartam neki egy rózsát, de nem akartam, hogy felismerje a kézírásomat a mellette lévő levélen. Ebédszünetben megkértem egy barátomat, hogy írja meg helyettem a levelet. Miután elkészült vele, odavitte a tanárhoz, és megsúgta neki hogy kinek adja az üzenetet és a rózsát. A tanárunk így is tett.
A kislány egy másik asztalnál ült, a barátnőivel. Mikor megkapta a levelet elkezdtek nevetgélni, majd pár perc múlva ő is odalépett a tanárunkhoz egy üzenettel. Mint kiderült, ez a válasz a barátomnak szólt, mivel a lány felismerte a kézírását – elhívta randevúzni. A barátom meg persze elfogadta.
Meglepetééééés!
Gondoltam meglepem valamivel a páromat, ezért teljesen titokban szerveztem egy romantikus vacsorát neki. Mivel az utolsó pillanatig nem tudott róla, azt hitte, hogy elfelejtettem, ezért szakított velem. Volt meglepetés. Nem tetszett.
Na ez… gáz.
Egyszer a páromtól egy kávésbögrét kaptam Valentin napra. Még csak nem is szerelmesre díszítettet! Egy sima piros bögrét!