Marvin első sorban hivatali épületeket célzott meg munkagépével. A menüre került a volt polgármester háza, a helyi rendőrkapitányság és persze a polgármesteri hivatal épülete is. Természetesen a hatóságok rövidesen megtalálták a tankot, de enyhén szólva „problémásnak” találták a megállítását.
Durván 200 eldördült lövés és három adag robbanóanyag után egyértelművé vált, hogy Marvin harckocsija megállíthatatlan hétköznapi rendőrségi módszerekkel. A férfi eközben több épületet és számos autót söpört el az útjából.
Végül a buldózer motorja megadta magát, és Marvin kénytelen volt befejezni ámokfutását. Azonban a történet itt az abszurd-vicces vonalról egy szomorú kanyart vesz. Mielőtt a férfit letartóztathatták volna, öngyilkos lett improvizált tankja rejtekében.
Heemeyer a másfél éves munkássága alatt több jegyzetet és hangfelvételt is készített, amiben a helyzetét meséli el, illetve azoknak üzen, akik tönkre tették őt.
„A haragos, rosszindulatú, gyűlölködő hozzáállásotok miatt nem akartatok együttműködni velem… ezért feláldozom a saját életemet és azt a reménytelen jövőmet, amivel megajándékoztatok, hogy megmutassam mennyire helytelen, amit tettetek.”
„Mindig próbáltam ésszerűen viselkedni, amíg nem kényszerültem rá, hogy változtassak ezen. Néha az ésszerű embereknek is ésszerűtlen dolgokat kell csinálniuk.” Amit Heemeyer tett, az sok szempontból helytelen, hiszen többek között olyan emberek tulajdonait is megrongálta, akiknek semmi közük nem volt az ügyhöz. Senkit nem ösztönöznénk arra, hogy utánozza őt, viszont érdekes látni valakit, aki nem csak hangoskodik, hanem tesz is valamit a céljai érdekében.
