Harmincegy egyesület képviseltette magát a megmérettetésen, ahol a legfiatalabb induló alig hat évesen versenyzett, míg akadt olyan is aki harmincötön túl bizonyította, hogy a tánc szépsége nem korhoz kötött mutatvány.
A kategóriák száma pedig megszámlálhatatlan volt, úgy hogy a pontozóknak alaposan fel kellett kötniük a felkötni valót, hogy nyomon tudják követni, hogy ki melyik kategóriában lép a színre.
Színes ruhák, aranyos jelmezek, díszletek, egyszóval a kellékek többnyire a szülők feladata volt. A biztatás, a mozdulatokon való utolsó simítások az edzőkre hárultak.
Aztán a versenyzők egyedül maradtak gyakorlatukkal a tér közepén. Kattogtak a fényképezőgépek, filmeztek a telefonok, s láttak akrobatikus ügyességű ugrásokat, lírai mozdulatokat, s a sok lány között egy két fiút is.
Ünnepnap volt, a táncé!
