Hirtelen aggódni kezdett. Mi lehet a baj? Elmélkedéssel azonban nem juthatott semmire, ezért megkérdezte férjét, hogy mi bántja: „Mi a baj, Drágám?” – kérdezte halkan, majd a vállára tette a kezét.
A férfi kidörzsölt szemeit kedvese arcára emelte, majd így válaszolt: „Ma van húsz éve, hogy találkoztunk” – mondta elcsukló hangon.
Ennek hallatán a nő szemébe is egy könnycsepp szökött. Hihetetlenül meghatódott, hogy férje ennyi idő után is pontosan emlékezett a napra, amikor először látták egymást. Azonban itt még nem ért véget a férfi mondanivalója.
„Húsz éve volt, emlékszel? Amikor elkezdtem udvarolni neked. 18 éves voltál, én 23.”
A feleség szava is elakadt. Nem gondolta volna, hogy ilyen mély nyomot hagyott volna kedvesében ez az emlék. „Persze, hogy emlékszem” – válaszolta mosolyogva.
„És arra is emlékszel, hogy… hogy mit mondott apád, amikor rajtakapott bennünket az autómban?”
Rövid szünet után a feleség nagyot sóhajtott: „Igen… emlékszem…”
„Fogta a vadászpuskáját, és…” – folytatta remegő hangon a férj – „… és kijelentette, hogy vagy elveszlek feleségül, vagy a következő húsz évet a börtönben tölthetem…”
„Tisztán emlékszem, Életem…” – mondta a felesége.
A férj egy hatalmas könnycseppet törölt le az arcáról – „Én… én… ma szabadulhattam volna!”
Nos, most már legalább tudjuk, hogy mi volt a nagy érzelgősség oka! Úgy tűnik, a férfi szívesebben választotta volna a azt fogságot, amiből garantáltan kiszabadult volna idővel!
