Megtanulhattam volna, ha valami jó, akkor az nagyon az és mint a mágnes vonz minden embert, aki az igényes jó, de egyben szórakoztató zenét szereti. A legjobban a precíz megszólalás mellett talán leginkább az tetszik, hogy szinte forr a színpad.
Megszámolni nem lehet, hogy a zenészek hányadszor adják elő ugyanazokat a számokat, mert szerencsére nekik sok koncert adatik a naptárban, de olyan az egész mintha tucatszor láttam, hallottam volna az Ocho Machot és mégis először. A népzenének valami furcsa egyvelege a legmodernebb, mondanám azt, hogy populáris hangzásvilággal fűszerezve. S lőn a mindent eldöntő közönség, akik fújják a dalokat egyfolytában, átadva magukat kedvenceik sodrásának. Szép volt fiúk!
Az ember azt gondolná így szeptember közepén, hogy a hasonló, nagy létszámú zenekarok fellépési lehetőségeivel meg kell várnunk a jövő tavaszi szabadtéri színpadok nyitásait, téved..... Az OCHO MACHO „behúzódik a klubvilág legjobb helyeibe, legnagyobb örömünkre, úgyhogy szünet nincs, csak jó zene.
