Ezt az utat még 1701-ben hozták létre, majd a XIX. század közepétől rendszeresen jártak rajta postakocsik, amelyek lassúsága miatt azért nem volt veszélytelen ez az ötlet.
Naponta állnak fel kígyózó sorokban az autók még a szárazföldön, és várják, mikor szabadítja fel az óceán az otthonukhoz vezető egyetlen utat…
Ilyen apály idején:
És így néz ki dagálykor. A csúszós útburkolat jelzőtábla már éppen, hogy csak kivehető:
Így állnak sorokban az autók és várják, mikor bukkan elő az óceán alól a hazafelé vezető út:
A veszélyes utat sajnos mai napig nem tudják megfelelően használni az emberek. Leginkább a turistákkal van probléma, akik nem ismerik a helyi szokásokat, jelzéseket. Így a mentőalakulatoknak naponta akad munkájuk, minden napra akad egy-két kimentésre váró ember ezen a szakaszon.
Fotók: sanekua.ru
