6. A smiley-kon túl volt egy még idegesítőbb jelzés. Ez pedig az ablak rezgetése volt, ami csilingelt, rezgett, mindent csinált. Ez mondjuk filmnézés vagy játék közben igencsak kellemes volt.
7. Az MSN-en is élt egy olyan szabály, mint most a Facebook-on. Legyen minél több ismerősöd, mert attól vagy menő. Mindegy, hogy az illetőt az utcán meg sem ismered, mindegy, hogy csak egyszer láttad életedben, mindegy, hogy 5000 kilométerrel él arrébb, jelöld be ismerősnek, mert az jó.
8. A kapcsolati státuszok is hasonlítottak a Facebookra. Most csak akkor hivatalos egy kapcsolat, ha már a Facebook-on is kapcsolatban vagytok, addig nem ér semmit. Régen így volt az MSN-en is, csak akkor vált hivatalossá a kapcsolat, ha már mindketten kiírtátok a nevetek mellé a párotok nevét is, természetesen szívecskékkel tűzdelve.
9. A végére (na ekkor untam meg személy szerint az MSN-t) megjelentek a kis képek az üzenetekben. Sok ismerősömnek tetszett ez az újítás, nekem annyira nem, mivel háromszor kellett vissza kérdeznem, hogy most mégis mit írt, mivel annyira idegesítő volt. A szabály az szabály, szóval megszoksz vagy megszöksz, az újításokat pedig használni kell, azért van. Hát én megszöktem inkább :D
10. Volt még egy idegesítő jelenség: a státusz folyamatos megváltoztatása. Ugyanis, ha láthatatlanná tetted magad, akkor ugye nem láttak, de ha elérhetővé tetted magad, akkor az ismerőseid gépén megjelent egy kis ablak, hogy bejelentkeztél. Volt olyan ismerősöm, aki ezt 5 percenként megtette, csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet.
