Ezzel persze még nem ér véget a történet, igazán csak most kezdődik el. Az érdeklődés már megvan, de az áhított hölgyemény megszólítása már annál nagyobb feladat. Azt vettem észre az évek alatt, hogy egyre inkább fogy a bátorság. Míg régen egy férfi gond nélkül megszólított, felkért táncolni, elhívott randizni, manapság ha nem a nő kezdeményez, nincs kapcsolat. De vajon mi változott? A pasik most is pasik, ugyan olyan szükségletekkel. A gondot inkább a jelen kor női ideálja okozza. Míg régebben egy nő feleség, anya és háziasszony lehetett, manapság dolgozik, karriert épít, önmagát fenntartja és komoly elvárásokat támaszt a szóba jöhető párokkal. Igen, azt hiszem felhúztuk a nadrágot és az évek alatt királylányból átváltoztunk herceggé, meg sárkánnyá, de ez egy másik történet! Szóval, míg mi az emancipáció rögös útját tapostuk szépen lassan elfelejtettünk nőként viselkedni.
Ha jobban belegondolok csoda, ha még van férfi, aki az újkor nőjének megfelel. Van ugye az egyik oldal, a karrierista, akinek nincsen szüksége senkire, a másik a semmi nem elég, nekem gazdag pasi kell, akitől kapok kocsit, házat, ruhát, körmöt, hajat és van egy kis réteg, aki szeretne hagyományosan, igazi nőként élni. Itt már felmerül bennem, vajon mi kell igazából a férfiaknak? A karrierista, a pláza cicus, vagy a jövendőbeli anya és feleség? Ha jól belegondolok nem is tudjuk igazán szétválasztani ezeket.
Egy nő szeretheti a munkáját, lehet igényes és jó feleség, anya egyszerre, de azt vettem észre, hogy bár jól esik Nektek, ha megcsinálunk mindent helyettetek, mégsem szeretitek igazán. Akármennyire is változott a világ felfogása az ideális nőről, valahol mélyen mégis ugyanaz maradt.
