Leila Moghadam 2013 októberében töltötte ki a menedékkérő formanyomtatványt, de akkor már 9 hónapot várt arra, hogy részt vehessen egy német nyelvet oktató kurzuson. November óta már egy pékségben eladó a 33 éves nő. Reggel fél 4-kor kezdi a munkát, minden munkafolyamatban részt vesz, mire reggel hatkor kinyit az üzlet.
Anno Iránban még politikatudományt tanult, ráadásul volt egy kis ajándék csomagolóanyagokat árusító üzletet is Teheránban, ahonnan vallási okokból menekült aztán el. A Németországba irányuló utazása 8 ezer euróba került, cserébe vízumot és egy dortmundi repülőjegyet kapott. Amikor megérkezett, a német hatóságok az egyik menekült szállásról a másikra küldték őt. Év eleje óta már a pékség fölötti egyik apartmanban lakik négy másik gyakornokkal együtt. Bár még most sem rendelkezik tartózkodási engedéllyel és még németül sem beszül nagyon jól, a pékség tulajdonosa még így is gyakornoki munkalehetőséget biztosított neki. Michael Wippler szerint a munka az egyik legjobb integrációs lehetőség a bevándorlók számára. Ráadásul a tulaj úgy látja, hogy egyre nehezebb olyan alkalmazottakat találni Németországban, akik igazán értékelni tudnák a hivatásukat, akár a pékségben.
De Moghadam esetében egyből látszott, hogy nagyon élvezi a munkáját. Éppen ezért lenne szükség arra, hogy a hatóságok egyértelmű álláspontra jussanak, mivel az más vállalkozókat is arra ösztönözne, hogy menekülteket alkalmazzanak.
Moghadam elmondása szerint ő még a szerencsésebbek közé tartozik, mivel mások akár 4-5 évet is álláskereséssel töltenek. A nő kívánsága az, hogy bárcsak örökké Németországban maradhatna, bár most is még csak megtűrt státuszban van, azaz a következő fél évben még nem kell szembesülnie azzal, hogy esetleg kitoloncolnák az országból.
