Mivel az emberek kerülik azokat a dolgokat, amiket őseink választottak volna, ezért kényelmesebben érzik magukat a nagyvárosi környezetben. A történelem folyamán az emberek általában kb. 150 fős csoportokba rendeződtek; az újkőkorban egy falu 150 emberből, a római hadsereg egy egysége 120, míg a II. világháború során egy sereg legénysége átlagosan 180 emberből állt. Ezzel szemben a sűrűbben lakott nagyvárosokban gyakrabban fordul elő az elszigeteltség érzete és a depresszió, mivel a környezet nem segíti elő a közeli kapcsolatok kiépülését. Azonban az elhatároltságot segítő, nyüzsgő közegben kevesebb negatív hatás érheti az intelligensebb embereket.
„Általánosságban a városlakók magasabb átlagintelligenciával rendelkeznek, mint a vidéki, falusi emberek, mivel ők sokkal inkább keresik a nagyobb népsűrűségű, ’természetellenes’ környezeteket” – mondta Kanazawa.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha vidéki ember vagy, aki szereti és értékeli barátai társaságát, kevésbé vagy intelligens. Inkább azt, hogy ha van egy nagyon okos ismerősöd, aki szeret egyedül lenni, nem feltétlenül magányos farkas – ők ilyenek és kész.
