A gyerekeknek elképesztően különös füleik vannak. Hétszer kell elmondani nekik, hogy tegyenek rendet a szobájukban, de akár két utcányira is képesek meghallani a csipszes zacskó hangját.
Jelenleg közös erővel keressük a fiammal a csokiját, amit tegnap este ettem meg.
Én: Jó éjszakát gyerekek.
Ők: Jó éjszakát apa.
Én: Jó éjszakát szörnyeteg, aki az ágy alatt lakik, és gyerekeket eszik vacsorára
A feleségem (rádión keresztül az ágy alól): JÓÉÉÉÉJSZAKÁÁÁÁT…
Én: mit tanultatok ma az oviban?
5 éves lányom: Egy fánk biztos segítene emlékezni.
Úgy tűnik, hogy a zsarolást tanulták.
Én: Ez egy régebbi telefon.
6 éves: Mint az iPhone 4S?
Én: Nem, ez egy vezetékes telefon, amit a falra szoktak szerelni és vezetéken keresztül lehet beszélni rajta.
6 éves: Nem értem…
Egy ötéves kisfiú édesapjaként ismerem az összes dinoszaurusz nevét, de a munkatársaiméra egyáltalán nem emlékszem.
A kisfiam reggel nagyon szomorú volt, mert nem találta a szemüvegét. Nem tudod elképzelni a hisztit, amikor elárultam neki, hogy valójában nem is visel szemüveget.
Reggel az oviban.
Óvónő: Ohh, kifordítva vette fel a lánya a felsőjét. Milyen aranyos, máris egyedül öltözik!
Én: Igen. Igen. Ő öltözött így. Igen.
