A „minden rólam szól”-ajándék
Sok feleség kibújna a bőréből örömében, ha férje egy pár gyémánt fülbevalóval lepné meg. Az 58 éves Patty szerint azonban férje, Bill részéről ez a lehető legrosszabb döntés volt.
„Nem engedhettük volna meg magunknak”, mondta „A gyermekünk születése után új házba költöztünk, egy pár gyémánt fülbevalóra volt a legkevésbé szükségem. Bill csak azért vette, hogy lenyűgözze a szüleit és versengjen bátyjával. Azoknak a nyavalyás fülbevalóknak semmi közük nem volt hozzám, vagy ahhoz hogy én mit szerettem volna”.
Mindez 30 évvel ezelőtt történt. Azóta Bill jobban megválogatja, hogy mit ad ajándékba, és továbbra is boldog házasságban él Pattyvel. A fülbevalók azonban már nincsenek meg: Patty egy nappal azután, hogy megkapta, vissza is adta őket.
A „nyilvánvalóan ő is ajándékba kapta”
A 32 éves Andrew eleinte örült, hogy édesapjától egy elegáns olasz inget kapott. „Később észrevettem, hogy az apám monogramja volt a mandzsettán. Szét se hajtotta, mikor megkapta, valószínűleg azért nem vette észre. Ez hanyagság volt részéről.”
Hacsak nem családi ereklyéről van szó, az emberek általában becsmérelve érzik magukat, ha valamit tovább ajándékoznak nekik. Az ajándék lehet nagyszabású, de fájó a tudat, hogy csak kicsit, vagy egyáltalán nem is gondolnak az ajándékozott személyére.
Másrészről a megkérdezettek jelentős hányada már legalább egyszer továbbajándékozott valamit. A sikeres lepasszolás titka, hogy megkérdezzük magunktól: amúgy is hasonló ajándékot választanék neki? Arra is ügyeljünk, hogy minden bizonyítékát tüntessük el annak, hogy a tárgyat valamikor mi is ajándékba kaptuk.
