„Azt kívánom, hogy okostelefon lehessek. A szüleim nagyon szeretik az okostelefonjaikat. Néha annyit törődnek velük, hogy velem elfelejtenek foglalkozni. Amikor édesapám fáradtan hazajön a munkából, a telefonjára mindig van ideje, de rám nincs. Amikor szüleim valami fontos dolgot csinálnak és elkezd csörögni a telefonjuk, az első csörgésnél felveszik, de rám még akkor se figyelnek, ha sokadjára szólok nekik… még akkor se, ha sírok. A telefonjukkal játszanak és nem velem. Ha valakivel beszélnek a telefonon, sose figyelnek oda rám, még akkor se ha valami fontosat akarok nekik mondani. Ezért azt kívánom, hogy okostelefon lehessek.”
A fogalmazás elolvasása után a férj megkérdezte a feleséget: „Ki írta ezt?”
Felesége ránézett, majd így szólt:
„A fiunk.”
Ne hagyjuk, hogy az anyagi javak fontosabbak legyenek, mint családunk és más kapcsolataink! Az okostelefonok azért vannak, hogy megkönnyítsék életünket, nem azért, hogy uralják azt! Még nincs késő visszatérni azokhoz az időkhöz, amikor internet és telefonos játékok nélkül valóban minőségi volt a családdal eltöltött idő.
Tedd le egy kicsit azt a telefont! Beszélgess gyermekeiddel, házastársaddal, vagy barátaiddal! Beszélj azokkal az emberekkel, akiket szeretsz és éreztesd is velük! Viszonzásul te is szeretetet fogsz kapni. A telefonodtól mennyi szeretetet kapsz?
