A következő napon kitört a szigeten található Mount Pelée tűzhányó, amelynek lábánál feküdt Saint-Pierre városa. A katasztrófa előjeleit már több, mint egy hete észlelték az emberek, és sokan a közeli falvakból a városba menekültek, mielőtt megtörtént volna a baj. Ez lett a vesztük.
A tűzhányó körülbelül 40.000 embert ölt meg. A kitörés lökéshulláma a legtöbb környező épületet porig rombolta. Akik nem tartózkodtak otthonukban, azokkal a pusztító forróság, vagy a fullasztó füst végzett. A lökéshullám forró gázokat hozott magával, amelyek egyszerűen elégették az oxigént a levegőben, és mindent ellepett a hamu.
Négy nappal később egy mentőcsapat meghallotta a cellájából kiabáló Sylbarist, aki az egész esemény alatt zárkájában tartózkodott. Mint később kiderült, ez volt a város egyetlen biztonságos pontja, ugyanis a férfi volt az egyetlen túlélő! Habár csúnya égési sérüléseket szenvedett, még mindig szerencsésebb volt, mint az a negyvenezer ember, aki életét vesztette a katasztrófában. Elmesélte, hogy kénytelen volt levizelni a ruháit, hogy legyen mivel kitömnie a rést az ajtaja alatt. Ezzel védte magát az kegyetlen forróságtól.
A férfinek ezek után elengedték a büntetését, később pedig munkát ajánlottak neki a Barnum & Bailey cirkuszban, ahol „élő emlékként” vált híressé – ő volt „az ember, aki túlélte az Ítéletnapot”. Az előadása abból állt, hogy elmesélte történetét, végül pedig megmutatta égési sebeit a közönségnek.
