Szerkesztő: Gyakran látlak bulikban! Miért döntöttél úgy, hogy ezt az életformát választod?
M.: A lumpolásra gondolsz? Szerintem mindenki szeret bulizni. Én talán egy kicsit jobban. Na jó, én sokkal jobban. Tudod, nekem azért van polgári állásom is, élek azért nappal is. De őszinte leszek: csak itt érzem magam igazán elememben. Tudom, hogy ez sokakban visszatetszést kelt, de meggyőződésem, hogy csak az irigység beszél belőlük. (felnevet)
Szerkesztő: Áruld el nekem, hogy csinálod? Minden alkalommal, más nővel kavarsz. Valld be, ez azért nem túl életszerű.
M.: Értem miről beszélsz, de nekem az! Figyelj, én sem voltam mindig ilyen. (körülnéz, és halkabban folytatja). 6 éve sincs, hogy csúnyán beleszerettem egy lányba, de ne félj, többet nem fordul elő! Ez így most pont megfelel: nincs kötődés, nincs elvárás.
,
Szerkesztő: Akarsz róla beszélni? (kérdezem nevetve)
M.: Kösz nem. Nagyjából sablon sztori, tudod, csak a szokásos. Minden tökéletes, aztán koppansz. De tanultam a dologból! Az a helyzet, hogy rá kellett jönnöm, ennél többet nem várhatok el a lányoktól. Persze lehet, hogy vannak kivételek, de olyannal még nem találkoztam.
Szerkesztő: Nem gondolod, hogy rossz helyen keresed?
M.: Látod, lehet, hogy a templomban találnék (nevet), de oda nem járok. Vasárnap délelőtt jobb dolgom is van. (még hangosabban nevet).
