Egy évvel az esküvő után Sandrine két barátját küldte, hogy elvigyék Marcellt kocsikázni. Sajnos egy tragikus balesetben az idős úriember életét vesztette, míg a nő két barátja – meglepő módon – életben maradtak.
A faluból természetesen mindenki ott volt a férfi temetésén, ami egyébként teljesen egy hétköznapi jellegű szertartás volt, minden fényűzéstől mentesen. Még a temetést vezető pap is megjegyezte, hogy a férfival nem bánt igazságosan az élet. Özvegye a temetés közben megpróbálta a sírba vetni magát férje után.
A szomorú eseményt követően Sandrine azzal állt a kunyhók bérlői elé, hogy ideje csomagolniuk, ugyanis hamarosan kilakoltatják őket. Azonban amikor nyilvánosságra került a férfi végrendelete, minden megváltozott!
Marcell utolsó rendelkezéséből kiderült, hogy a bérlők végleges tulajdonosai lettek a kunyhóknak amikben éppen laktak, a férfi többi ingatlana és pénze pedig unokatestvére maradt. Sandrine gyakorlatilag semmit nem kapott férje halála után.
A nő természetesen elárulva és kirekesztve érezte magát. Több ügyvédet is felbérelt, hogy bebizonyíthassa, a végrendeletben található kézírás nem néhai férjétől származott. Jogi szakértők később egyértelműen kijelentették: a levél valódi, és az idős gazda írta!
Marcell talán nem szerette a társaságot, mégis mindenkivel kedves és barátságos volt. Talán nem viselt drága ruhákat, és a hajával sem foglalkozott, de mindig segített azoknak, akiknek otthonra volt szükségük. Talán nem ő volt a világ legjóképűbb férfija és igen, néhány foga is hiányzott már – de az esze élete utolsó pillanatáig éles volt!
