A férfi tehát mesélni kezdett:
„Nos, éppen hazafelé indultam a munkából ma délután, amikor ez a fiatal hölgy odalépett az autóhoz, és megkérdezte, hogy lennék-e olyan szíves és bevinném-e őt a városba. Annyira védtelennek és rémültnek tűnt, hogy nem volt szívem nemet mondani.
Láttam rajta, hogy milyen vékony, ráadásul szakadt, koszos ruhákat viselt. Három napja nem evett! Három napja! Nem tehettem mást, hazahoztam. Megmelegítettem neki a húst, amit tegnap este nem akartál megenni, mert féltél, hogy meghízol tőle.
Nem ártott volna egy fürdő sem, ezért megmutattam neki a zuhanyzót. Amíg tisztálkodott, közelebbről is megvizsgáltam a ruháit – szakadt, lyukas rongyok voltak, ki is dobtam őket. Újakra volt szüksége, szóval odaadtam neki azt a drága designer-farmerodat, ami már évek óta megvan, de sosem vetted fel, mert túl szűk.
A fehérneműidből is válogattam neki – végül azokat kapta meg, amiket az évfordulónkra vettem neked, de sosem voltak rajtad, mert nekem olyan rossz az ízlésem. Megtaláltam azt a szexi blúzt is, amit a nővéredtől kaptál karácsonyra, de direkt nem vetted fel, csak hogy felidegeld őt. Cipők nélkül nem mehetett sehová, és képzeld, pont ugyan az a méretetek! Ezt onnan tudom, hogy megkértem, próbálja fel azt a pár méregdrága csizmát, amiket ugyan megvettél magadnak, de nem használod őket, mert az egyik kolleganődnek már van ilyen.”
A férj látta, hogy ez még mindig nem elég magyarázat a feleségének, így folytatta:
„Annyira hálás volt a segítségért! Amikor eljött a búcsú ideje, és kikísértem az ajtóhoz, könnyes szemekkel ezt kérdezte tőlem: Kérem uram… van esetleg bármi más itthon, amit… nem használ a felesége?”
Ez mindkét féllel megtörténhet – a szerelem eleinte tűzként tombol az ember szívében, de ha nem tápláljuk, idővel kialszik, és csak a füst marad utána!
