A nép ellenségeit meg kellett büntetni. Ennek a legjobb módja az volt, hogy az embereket befogják dolgozni, kényszermunkát végeztettek velük. A nagyszabású építkezésekhez és a természeti kincsek kiaknázásához használták az embereket. A belügyi szerveknek alárendelt Lágerek Főparancsnoksága fogta össze a munkatáborokat, ennek az orosz nevéből (Glavnoje Upravlenyije Lagerej) származik a Gulag kifejezés.
Az oroszok meg sem várták a világháború végét, ugyanis már 1944 előtt is rengeteg embert hurcoltak el a táborokba, köztük több ezer magyart is. A világháború alatt és után nagyjából 800 000 és 1 000 000 magyar került a táborokba, ráadásul egy harmaduk civil volt. Egy szovjet összesítés szerint nagyjából 540 000 magyar fogoly került Gulagra, de ebből kifelejtették azokak a számát, akik életüket vesztették a gyűjtőtáborokban, és nincs benne az a több 10 000 magyar katona sem, aki a Don mentén esett el 1943 januárjában.
A túlélők átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhetett haza. Ezt a 28 hónapot viszont nem volt könnyű túlélni sajnos, ráadásul több tízezer magyar már nem is magyarország területére tért haza, hiszen otthonukat egy szomszédos országhoz csatolták. Sokan elhallgatják ezt a tényt, viszont akkor is tény marad: a Gulagokban rengeteg ember vesztette életét, sokan éhezésben, betegségek következményében vesztették életüket, és a kivégzettekről még nem is beszéltünk. A politikai elítélteknek volt a legnehezebb sorsuk, 1949-től kezdve még súlyosabbá váltak számukra a körülmények, ekkor hozták létre ugyanis a Gulagon belül a politikai elítéltek koncentrációs táborát. A szörnyűségekről sok mindent elmond az, hogy ezekbe a koncentrációs táborokba nagyjából 100 000 magyar elítélt került, közülük csupán 5 – 6000-en élhették meg szabadulásuk napját, ők 1953 körül kerülhettek haza, de ezután sem volt könnyű dolguk, ugyanis itt is politikai ellenségként kezelték őket.
Milyenek voltak a körülmények a Gulagokban? A következő oldalon elmondom!
