Felüdülés volt az a pillanat, amikor a két tábor helyenként nyomda festéket nem tűnő rigmusai közepette a kezdő sorból pár játékos összepacsizott, ahogy ez bármely részén a világnak, bármilyen meccsen természetes.
A lila-fehérek kezdtek jobban. Alig pár perc telt el az első negyedből, amikor mattolták a Fradi védelmét. Nagyot sóhajtott fel mögöttem az egyik szurkoló. Ha ez így folytatódik, elszáll minden esély a rájátszásra!
Nem volt szép játék, de valahogy már ekkor érezni lehetett, hogy a zöld-fehérek jobban „harapják” a pakkot. Kihagyták ugyan a száz százalékos ziccereket de a gól csak megszületett, ami a kedélyeket egy kissé megnyugtatta, mint ahogy a játékot is. Azt nem lehet mondani, hogy lagymatag volt, inkább az óvatos szó erre a legjellemzőbb.
