Csak az a második „felvonás” ne lett volna! Pillanatok alatt rámolt be hármat a Red Bull. Egyéni hibák után minden bepattant, ami kapu felé vánszorgott. Egyszer-egyszer senki nem tudta másodpercekig, hogy átjutott- e a korong a gólvonalon. Aztán jött a mámor utáni kijózanodás, a vezető bíró jelezte a találatot. Háromnál még lehetett volna azt gondolni, hogy van még „feltámadás”, ahogy ez már számtalanszor előfordult régebben. Ezen az estén azonban a legnagyobb ziccerek is kimaradtak a Salzburg kapujánál. Magabiztosak kezdtek lenni a vendégek és alaposan elbizonytalanodtak a házigazdák.
Tetszetős támadásokat vezettek a piros-fehérek és sajnos hétig meg sem álltak. A fehérvári srácok aztán az utolsó negyedben többször el is vesztették a fejüket és több volt a verekedés, mint a játék. Az volt az érzése az embernek, hogy ha ezt a meccset másnap reggelig játsszák, akkor sem tud gólt lőni Volán. Megváltás volt a lefújást jelentő sípszó.
