Habár a vidéket takaró végtelen kukoricamezők nem éppen figyelemre méltóak, a faautó már annál inkább. Megépítése egy ’79-es Ford Econoline teherautó vázával, motorjával és egy háromsebességes automata váltóval indult, amiket Al egy elhunyt rokonától örökölt meg. Al először szétszerelte a rozsdás maradványokat és kiválogatta a menthető darabokat. A váz letisztítása után a váltót és a motort is közelebb helyezte a tengelyvonalhoz. A motort kicsit előbbre is mozgatta a hátsó keréktengellyel együtt. Az egész vázon rövidítenie kellett, hogy a méretek arányosak maradjanak. Új hengerfejeket szerelt be, majd fülpiszkálókkal, ecsetekkel és fogpiszkálókkal díszítette ki a 150 ezer mérföldet futott motort, csak a stílus kedvéért.
Az autó azonban nem egy tervrajzból, vagy asztalos magazin utasításai alapján készült, de még csak nem is az interneten található ötletek egyike ihlette Al-t. A férfit pusztán képzelőereje vezérelte az alkotás elkészítésére. Schoffelman egész egyszerűen elképzelte a fejében, hogy milyenre szeretné kialakítani a csaknem két tonnás járművet, és ezen elképzelés alapján vágta, csiszolta és szögelte össze a vörös tölgyből készült autót.
