A munka semmire sem hagyott időt
„A munkám rengeteg áldozatot követelt. Három év után végre kineveztek részlegvezetőnek a munkahelyemen. Heti 70 órát dolgoztam, és ebben nincsenek benne a hétvégi túlórák. A férjemnek ez egyáltalán nem tetszett. Első sorban azért, mert ő mindig előbb ért haza a munkából és saját magának kellett vacsorát készítenie, de még a mosás is rá maradt. Nem voltam igazi háziasszony. Azonban ezt már akkor látnia kellett volna, amikor elvett. Talán belátta, de azt remélte, hogy feladom a karrieremet miatta. Viszont engem egyre csak felsőbb pozíciókba helyeztek és imádtam, amit csinálok. Végül elém állt és követelte, hogy válasszak. Választottam.”
Nem akart gyerekeket
„Utólag nagyon megbántam, hogy nem beszélgettem el a párommal az élet komolyabb dolgairól, mint például hogy akarunk-e gyerekeket, hogyan nevelnénk őket, milyen dolgokat tanítanánk nekik, stb. Másfél év házasság után felhoztam a témát, hogy szeretném megpróbálni. Egyszerűen sokkoltam ezzel. Mint kiderült, esze ágában sem volt gyereket vállalni. Soha. Megesküdött rá, hogy még az ismerkedésünk alatt említette ezt nekem. Talán így volt, de csak megjegyzést tett rá és ennyi volt. Elismerem, hogy én is „bűnös” vagyok ebben, mert nem kérdeztem meg tőle időben. Én azonban annyira vágytam az anyaságra, hogy muszáj voltam kilépni ebből a házasságból.”
Családi viták
„Ha a családjaitok nem jönnek ki jól egymással, akkor nehéz boldog házasságban élni. Az én szüleim nem szerették őt, vagy a szüleit, az én családom részéről pedig ugyan ez volt a helyzet. Teljesen más értékeket képviseltünk, és más országokban nevelkedtünk. Idővel a szüleink ellentétjei a mi ellentétjeinkké váltak, ami olyan rendszeres vitákhoz vezetett, amiknek nem lenne helyük egy házasságban. Ez nem folytatódhatott tovább.”
