Kiderült, hogy időszámításunk után körülbelül 850 évvel érkeztek a völgybe az emberek. DNS-tesztek alapján megállapították, hogy két külön embercsoportról van szó. Az egyik csoport egy család, vagy egymáshoz közel álló törzs lehetett, míg a másik egy kisebb, különálló emberekből álló halmaz volt. Az utóbbiak helyi emberek voltak, akiket feltehetőleg a ’család’ bérelt fel, hogy átsegítsék őket a hegyvidéken.
A különböző tárgyak (gyűrűk, lándzsák, bőrcipők, bambuszrudak, stb.) arra utaltak, hogy egy csoport zarándok kelt át a völgyön, a helyiek ezért kísérték őket.
Az érdekes rész azonban csak most jön. Mindegyikőjük ugyan olyan módon, és nagyjából pontosan ugyan abban az időben halt meg. A maradványok megvizsgálása után kiderült, hogy végzetes fejsérülést szenvedtek, ezek azonban nem fegyveres támadásból származtak.
Kering a helyiek köreiben egy legenda, miszerint egy istennő égtelen haragra gerjedt, amikor a szent hegyekbe merészkedtek a zarándokok, ezért jeges halált szórt rájuk. Meglepő módon, az összes áldozat koponyáján és vállain tompa zúzódások voltak, ami alátámasztja a történetet. Hosszas kutatás és elmélkedés után megállapították: az utazókat (és kísérőiket) egy hirtelen és rettenetesen intenzív jégeső ölte meg.
Mivel a völgyben sehová sem menekülhettek, a 23 centiméter átmérőjű jégdarabok formájában érkező ’isteni csapás’ rövidesen végzett velük. A maradványok 1.200 éve a tó mélyén fekszenek – az év nagy részében jég borítja, de még ilyenkor is észrevehetők a tragédia nyomai. Nyáron, az olvadáskor pedig sokkal kísértetiesebb a hely.
