„Bocsánat, hogy nem mehetek veled ma este. Emlékszel, amikor nyolcadikban kövér voltam, és viccelődtél a súlyommal? Nem? Én igen: a következő három évben szinte csak napi 1 almán éltem. (…) Emlékszel az összeérő szemöldökömre? A szőrös lábamra, amitől undorodtál? Emlékszel, hogy három éven át minden áldott nap Emberszörnynek hívtál a haverjaiddal együtt? (…) Gondoltam, elküldöm neked ezt a levelet, amolyan emlékeztető gyanánt. Legközelebb, amikor rám gondolnál, jusson eszedbe ez a lány itt a fotón, mert ő az, aki most kikosarazott téged. Louisa”
Talán azt is mondhatnánk, hogy a férfi nagyon felnőtten viselkedett, mert tudomásul vette azt, amit a lány írt. Ebben a történetben nincs semmi romantika, csak tanulság. A dolognak végül nem lett folytatása.
