A Bethlem kórház egyik kezelési módszere a „forgatóterápia” volt. A módszert Erasmus Darwin (Charles Darwin nagyapja) találta fel. A „kezelés” során a pácienst egy plafonra kötözött székre ültették és akár órákon keresztül forgatták. Ahogy teltek az évszázadok, tovább bővült a kegyetlen eljárások tárháza: a betegeket hideg vízbe mártották, éheztették, vagy szimplán fizikailag bántalmazták őket. Ha mindez nem lenne elég szörnyű, az épület eredetileg egy csatornára épült, ami csak tovább rontotta az életkörülményeket.
John Bailey és fia Thomas mindkettem 1858-ban kerültek kezelésbe akut melankólia miatt
Egy másik ismeretlen lakó
A kvéker filantróp (egy embereket aktívan segítő személy) Edward Wakefield azt állította, hogy meglátogatta a Bedlamot az 1800-as évek elején, ahol pucér, éhező pácienseket látott a falhoz láncolva. Állítólag a módosabb polgárok egy kis pénz fejében kedvükre bámulhatták a szenvedő bentlakókat.
William Thomas Green 1857 óta állt kezelés alatt akut mániájával
Fanny Barrett 1858-ban időszakos mánia miatt került a Bedlamba
A kvéker filantróp (egy embereket aktívan segítő személy) Edward Wakefield azt állította, hogy meglátogatta a Bedlamot az 1800-as évek elején, ahol pucér, éhező pácienseket látott a falhoz láncolva. Állítólag a módosabb polgárok egy kis pénz fejében kedvükre bámulhatták a szenvedő bentlakókat.
