Aztán csak győztem kapkodni a fejemet és lábamat az egyik helyszínről a másikig. Szemben a távolugró „homokozójával” hamar beláttam, hogy túl közel nem érdemes helyezkedni a repülő apró szemű barnaság miatt.
A rúdugróknál igencsak furcsa, egek felé meredő pozitúrát kellett találnom a megfelelő pillanat elkapásához.
Ha ott felejtettem magam, elbambulva futó sávban, akkor a gyalogló hölgyek elől kellett pánikszerűen menekülnöm. És ez az egész annyira kellemes hangulatban pörgött, hogy megjegyezni sem tudtam az országrész nevét az atléták bemutatásakor. Szinte mindenhonnan érkezetek.