SR–71 Blackbird – a hidegháború csodafegyvere
Egy repülő, mely háromszoros hangsebességre képes, a légvédelmi rakétákat egyszerűen lehagyja, olyan magasságokba repül, ahol senki nem éri el. Egy harci gép, mely megakadályozott egy atomháborút. Bemutatjuk a SR–71 Blackbird-öt!
A Lockheed SR–71 Blackbird, nagy hatótávolságú stratégiai felderítő repülőgép. Az SR–71 volt az első lopakodó repülőgépek egyike, melyet kifejezetten alacsony radarhullám visszaverő formára terveztek.
Az SR–71 először 1964. december 22-én szállt fel, az első gépet 1966 januárjában állították hadrendbe az Egyesült Államok Légiereje (US Air Force) kaliforniai Beale légitámaszpontján. Az amerikai légierő az SR–71-es flottáját 1990. január 26-án vonta ki az aktív szolgálatból, mivel a hidegháború végével a katonai költségvetés csökkent és a gépek fenntartása sokba került. Az USAF 1995-ben visszahelyezte az SR–71-eseket az aktív szolgálatba és 1997 januárjában újra bevetéseket hajtottak végre velük. A gépeket 1998-ban vonták ki véglegesen a hadrendből.
Az SR–71 a pályafutása során mindvégig a világ leggyorsabb és legmagasabban repülő gépe maradt. A 24 km-es repülési magasságából másodpercenként 72 km²-nyi területet tudott megfigyelni. 1976. július 28-án egy SR–71 két világcsúcsot is felállított a repülési osztályában: a legnagyobb sebességet (3529,56 km/h) és a legnagyobb magasságot (25 929 m). Amikor az SR–71-et először nyugdíjazták 1990-ben, akkor az egyik a kaliforniai Palmdale légibázisról a Smithsonian múzeum légi- és űrközlekedési múzeumába repült Washingtonba, és ezzel egy új sebességi rekordot állított fel Amerikai keleti és nyugati partjai között. 3418 km/h-s átlagsebességgel az egész út csupán 68 percig tartott.
A repülőgép annyira magasan és olyan messzire repült, hogy ha a pilóta azt vette észre, hogy egy légvédelmi rakétát lőttek ki rá, akkor az erre a helyzetre vonatkozó általános parancs szerint csak "gyorsítania" kellett. Szolgálati ideje alatt egyetlenegy SR–71-est sem lőttek le.