Az akkori kimagasló eredmény Kiss Gergely fogalmazta meg nagyon szépen.
„A négy BL-döntő jut elsőre eszembe, amit ezekkel a fantasztikus játékosokkal vívhattam meg együtt. Büszkeséget és hitet adott, mert kétszer nyertem el idegenlégiósként a legrangosabb serleget, de itthon, saját közönség előtt, csak magyar játékosokkal győzni volt az igazi!”
S ha valamit a körülményekről, az estéről, a hangulatról kellene írnom, talán a felemelő érzés jut az eszembe. Teljes telt ház! A „kakasüllőn” is álltak emberek. A csarnok régen látott ennyi szurkolót, akik vastapssal háláltak meg minden mozdulatot, gólt a legendáktól, de a fiataloktól is.
Nagy küzdelemről persze nem beszélhetünk, nem voltak kemény ütközések, nem csattantak a szokásos pofonok beállós poszton és a játék kedvéért, szépségéért még a legnagyobb gólhelyzetből is tovább játszották a fiúk a lasztit.
