„Néhány évvel ezelőtt egy szép nyári napon felébredtem, és hoztam egy döntést – elegem lett abból, hogy saját magamat nézem le a súlyom miatt, ezért futni kezdtem, és futottam minden egyes nap. Eleinte türelmes voltam magammal, és valahányszor úgy éreztem, itt a limit, sétába váltottam, amíg nem tudtam tovább futni. Idővel magam is meglepődtem azon, hogy mikre képes a testem. Sosem hittem volna magamról, hogy 20 percet tudok futni. Aztán jött a 30, majd 45 perc. Eltűnődtem, hogy vajon hol az abszolút tűréshatárom? Elhatároztam, hogy kiderítem.
Ami igazán élvezetessé tette a futást számomra, hogy az elejétől kezdve folyamatosan mértem a teljesítményemet, és valahányszor felülmúltam önmagam, úgy éreztem, hogy minden csepp verejték megérte. Jelenleg a második félmaratonomra készülök, ami néhány hónapon belül kerül megrendezésre. Néhány éve ez csak álom lehetett!”
